2009.05.07. 15:48
P.Á. írásai 1. - szútra elemzés, 1. részlet
Szútra elemzés: Az önfelülmúló megismerés (1)
Mindnyájan a képzeletvilágunk termékei vagyunk, kik korlátokat teremtünk a cselekedeteinken, beszédünkön és a gondolatainkon keresztül. A korlátok lezárt világot kölcsönöznek számunkra, mely lezártságból egy sajátos tapasztalati világ fejeződik ki: az úgynevezett ego-tudat, mely végső soron nem más, mint a szenvedés sokarcú megnyilvánulása, ami különféle formákon keresztül, érzetekben, képzetben, szándékokban, tapasztalatokban jut érvényre. Az ember ily módon a szenvedést személyesíti meg az élet leforgása alatt. A szenvedést az tartja fenn, hogy helytelen asszociációink vannak mind önmagunkat, mind pedig a világot illetően. Tehát a nézeteinket kell első körben rendezni ahhoz, hogy láthatóvá váljon a szabaduláshoz vezető út; hogy helyesen értsük meg, mire is utal a megszabadulás és a megvilágosodás.
A szenvedés voltaképpen a tudati blokkokra vezethető vissza. A blokkok akadályozzák a tudat természetének megélését, így a tudatosság nem képes teljes valójában megnyilvánítani nem született, mindent átható képességét, erejét. A szenvedés tehát a blokkok tapasztalása, melyek a zavaros energiák érzetén keresztül - harag, vágy, büszkeség, féltékenység, tompaság, stb. - jut érvényre.
Az ember három minőségből áll: testből, hangból és tudatból, vagy más néven információból, energiából és leképződésből. A kiindulópont mindig az információ: a tudat; az információ áramlásához energia szükséges, mely nem más, mint a hang; az eredmény pedig a leképződés, mely materiális síkon fejezi ki magát. A tudati blokk gyökere mindig egy negatív információ, mely „eltakarja” a tudat ragyogó tiszta világosságát. Ezzel szemben a pozitív információ feloldja a blokkokat, így a tudat megszabadul a negatív tendenciáktól. Energia szabadul fel az energiapályákban, és lehetőség nyílik a szabadáramlásra a csatornákban, mely fizikai szinten „csodák” megnyilvánulását idézi elő.
Mivel, mi hétköznapi lények a blokkolt állapotunkat kényszerülünk megélni, ezért nem is fejezhetünk ki mást, mint a korlátainkat. Milyen csatornákon keresztül tesszük ezt? Testen, beszéden és tudaton keresztül. Mert korlátok között gondolkodunk, korlátainknak adunk hangot, korlátok között mozgunk. Hogyan lehet feloldani a blokkokat? Relatív szinten a pozitív információval, véglegesen pedig a megértéssel.
A ragaszkodás és a szenvedés szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen a korlátainkhoz ragaszkodunk, és a korlátainktól szenvedünk. Feltehetjük a kérdést, mik is tulajdonképpen a korlátok? A korlátok szokások, melyek információkból erednek. A szokások voltaképpen „rituális ciklusok”, tendenciák, melyek tudatfolyamatokat alkotnak, a lények különféle osztályait személyesítve meg. Ezek a szamszára építőkövei, mely az ember karmikus hozadéka is egyben, ami kijelöli pályáját az életben megadva a lehetőséget arra, hogy a legtökéletesebb megértés felé közeledjen. Mert a létezés törvénye - vagy más néven karma törvénye – a tudatbeli ok-okozati tendenciákra vezethető vissza, melyből különféle világok bomlanak ki. Ha az ember ezt a valóságnak megfelelően megérti, akkor a törvény többet nem uralkodik a tudatosságán, hiszen a teljes megértéssel az azonnal felszámoltatik. Eloszlik mindaz, mi a valóság látszatát keltette, világosságok világossága kél fel helyette.
Mire következtethetünk ebből? Az ember maga hozza létre a törvényt. Nem lévén tudatában ennek, az alávetettség és kiszolgáltatottság kényszerét kénytelen elviselni. Mert az embert kényszerek határozzák meg, ennél fogva szenvedéseknek ad hangot. Az ember ily módon maga lett a törvény, a karma törvénye; ki lehet önmaga szolgája vagy önmaga ura. Megértésének milyenségétől függően lesz az egyik vagy a másik. Kiben van némi tisztánlátás, beláthatja, hogy törvény csak ott lehet, ahol a tudatosság a blokkoknak alávetett, vagyis a blokk a törvény gyökere, mely korlátok és szabályok közé szorítja azt, ami természeténél fogva szabad, teljes, határtalan, ragyogó világosság és tökéletesség.
(1) lsd: Agócs Tamás: Keréknyomok 2007 nyár: A mindentudás gyakorlása: A Nyolcezer-soros Önfelülmúló Megismerés
Szólj hozzá!
Címkék: cikkek
2009.05.07. 15:42
metta írásai 2
téllét
léptei nyársán az idő olvadt.
a jégtüzes sárkány
a rémes riadalom keltő
a nyugalomszeme
csak.
lééét
ra
rakonca és édesség
égben látható téma
minek is a bőség.
beszél a hajnal
az ébermámor
szivemben virraszt,
míg végre hazaér
a mindent
illan a hajdan
a rétesálom
mint eseti rikkancs
ízetlen hagymahéj.
a szívet
tél.
metta
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.06. 23:28
HEGY írásai 1
Egyedül
Hegyedül, ül a Pont,
Pont ott ül,
Hegyed egyedül.
HEGY
Szólj hozzá!
Címkék: haikuk
2009.05.05. 19:12
Face versei 1
Virág Balázs Face
MEGGYÚJTOM A GYUFÁT
Neked fájhat, aminek én örülök
Temetésed nekem ünnep
Szép ruhába öltözök
Új idők jönnek megint
Fordult az idő
Bárhogy is fáj, te már elmúltál
Mint egy gondolat
Beleolvadtál a semmibe
Szemétre dobtak dolgos kezek
Az én fejemben nincsen már helyed
Tested még vonz, meg kapnám újra
Te az csak a forma vonzalma
Lényeged már nem vonz
Elégettem a képedet
Üresek a fényképek
Kiszivárgott belőlük az, ami kedves volt
Csendben üvölt a Hold is
Csillagtalan éjjeleinek magányában
Nincsen már semmi kellemes emlék
Csupán néhány kifakult ócska fénykép
És meggyújtom a gyufát…
2007-01-02
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.05. 19:07
aforizma 1
A pofonok barátok az úton, funkciójuk az ébresztés, így értékük felbecsülhetetlen.
P.Á.
Utolsó kommentek