Szútra elemzés: Az önfelülmúló megismerés (1)

Mindnyájan a képzeletvilágunk termékei vagyunk, kik korlátokat teremtünk a cselekedeteinken, beszédünkön és a gondolatainkon keresztül. A korlátok lezárt világot kölcsönöznek számunkra, mely lezártságból egy sajátos tapasztalati világ fejeződik ki: az úgynevezett ego-tudat, mely végső soron nem más, mint a szenvedés sokarcú megnyilvánulása, ami különféle formákon keresztül, érzetekben, képzetben, szándékokban, tapasztalatokban jut érvényre. Az ember ily módon a szenvedést személyesíti meg az élet leforgása alatt. A szenvedést az tartja fenn, hogy helytelen asszociációink vannak mind önmagunkat, mind pedig a világot illetően. Tehát a nézeteinket kell első körben rendezni ahhoz, hogy láthatóvá váljon a szabaduláshoz vezető út; hogy helyesen értsük meg, mire is utal a megszabadulás és a megvilágosodás.
        A szenvedés voltaképpen a tudati blokkokra vezethető vissza. A blokkok akadályozzák a tudat természetének megélését, így a tudatosság nem képes teljes valójában megnyilvánítani nem született, mindent átható képességét, erejét. A szenvedés tehát a blokkok tapasztalása, melyek a zavaros energiák érzetén keresztül - harag, vágy, büszkeség, féltékenység, tompaság, stb. - jut érvényre.
         Az ember három minőségből áll: testből, hangból és tudatból, vagy más néven információból, energiából és leképződésből. A kiindulópont mindig az információ: a tudat; az információ áramlásához energia szükséges, mely nem más, mint a hang; az eredmény pedig a leképződés, mely materiális síkon fejezi ki magát. A tudati blokk gyökere mindig egy negatív információ, mely „eltakarja” a tudat ragyogó tiszta világosságát. Ezzel szemben a pozitív információ feloldja a blokkokat, így a tudat megszabadul a negatív tendenciáktól. Energia szabadul fel az energiapályákban, és lehetőség nyílik a szabadáramlásra a csatornákban, mely fizikai szinten „csodák” megnyilvánulását idézi elő.
        Mivel, mi hétköznapi lények a blokkolt állapotunkat kényszerülünk megélni, ezért nem is fejezhetünk ki mást, mint a korlátainkat. Milyen csatornákon keresztül tesszük ezt? Testen, beszéden és tudaton keresztül. Mert korlátok között gondolkodunk, korlátainknak adunk hangot, korlátok között mozgunk. Hogyan lehet feloldani a blokkokat? Relatív szinten a pozitív információval, véglegesen pedig a megértéssel.
        A ragaszkodás és a szenvedés szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen a korlátainkhoz ragaszkodunk, és a korlátainktól szenvedünk. Feltehetjük a kérdést, mik is tulajdonképpen a korlátok? A korlátok szokások, melyek információkból erednek. A szokások voltaképpen „rituális ciklusok”, tendenciák, melyek tudatfolyamatokat alkotnak, a lények különféle osztályait személyesítve meg. Ezek a szamszára építőkövei, mely az ember karmikus hozadéka is egyben, ami kijelöli pályáját az életben megadva a lehetőséget arra, hogy a legtökéletesebb megértés felé közeledjen. Mert a létezés törvénye - vagy más néven karma törvénye – a tudatbeli ok-okozati tendenciákra vezethető vissza, melyből különféle világok bomlanak ki. Ha az ember ezt a valóságnak megfelelően megérti, akkor a törvény többet nem uralkodik a tudatosságán, hiszen a teljes megértéssel az azonnal felszámoltatik. Eloszlik mindaz, mi a valóság látszatát keltette, világosságok világossága kél fel helyette.
       Mire következtethetünk ebből? Az ember maga hozza létre a törvényt. Nem lévén tudatában ennek, az alávetettség és kiszolgáltatottság kényszerét kénytelen elviselni. Mert az embert kényszerek határozzák meg, ennél fogva szenvedéseknek ad hangot. Az ember ily módon maga lett a törvény, a karma törvénye; ki lehet önmaga szolgája vagy önmaga ura. Megértésének milyenségétől függően lesz az egyik vagy a másik. Kiben van némi tisztánlátás, beláthatja, hogy törvény csak ott lehet, ahol a tudatosság a blokkoknak alávetett, vagyis a blokk a törvény gyökere, mely korlátok és szabályok közé szorítja azt, ami természeténél fogva szabad, teljes, határtalan, ragyogó világosság és tökéletesség.

(1) lsd: Agócs Tamás: Keréknyomok 2007 nyár: A mindentudás gyakorlása: A Nyolcezer-soros Önfelülmúló Megismerés

téllét

léptei nyársán az idő olvadt.

a jégtüzes sárkány

a rémes riadalom keltő

a nyugalomszeme

csak.

lééét

ra

rakonca és édesség

égben látható téma

minek is a bőség.

beszél a hajnal

az ébermámor

szivemben virraszt,

míg végre hazaér

a mindent

illan a hajdan

a rétesálom

mint eseti rikkancs

ízetlen hagymahéj.

a szívet

tél.

metta

Egyedül

Hegyedül, ül a Pont,

Pont ott ül,

Hegyed egyedül.

HEGY

Virág Balázs Face

MEGGYÚJTOM A GYUFÁT

Neked fájhat, aminek én örülök

Temetésed nekem ünnep

Szép ruhába öltözök

Új idők jönnek megint

Fordult az idő

Bárhogy is fáj, te már elmúltál

Mint egy gondolat

Beleolvadtál a semmibe

Szemétre dobtak dolgos kezek

Az én fejemben nincsen már helyed

Tested még vonz, meg kapnám újra

Te az csak a forma vonzalma

Lényeged már nem vonz

Elégettem a képedet

Üresek a fényképek

Kiszivárgott belőlük az, ami kedves volt

Csendben üvölt a Hold is

Csillagtalan éjjeleinek magányában

Nincsen már semmi kellemes emlék

Csupán néhány kifakult ócska fénykép

És meggyújtom a gyufát…  

2007-01-02

A pofonok barátok az úton, funkciójuk az ébresztés, így értékük felbecsülhetetlen.

P.Á.