„Madárszimbolika”

Varjú

A teremtés titkos mágiájára figyelmeztet. A legeszesebb madár, és ezt tudja is magáról. Túl tud járni a többi állat eszén, de időnként még az emberén is, és nagyon jól elboldogul az életben. Jól alkalmazkodik a környezetéhez, mindenevő, és még az embertől is képes táplálékot lopni. Éber őrök - mindig van egy őrszem, aki jelez a többi állatnak, ha veszély közeleg. Az embert arra figyelmeztetik, hogy kellően figyeljen a varázserőre és a teremtésre.

A varjú olyan madár, amelyet nem lehet nem észrevenni: jelenléte nyugtalanítja és megzavarja az embert. Legszembetűnőbb tulajdonsága kirívó feketesége. A fekete a teremtés színe: az anyaméhé, amelyből új élet születik. Emellett az éjszaka színe is, ezért a kettő együtt azt jelenti, hogy a fekete éjszaka egy új napnak ad életet. A varjú nappali madár lévén arra emlékezteti az embert, hogy a varázslat és a teremtés nappal is aktív. Az alkímiában az ún. nigredót, az anyag kezdeti, formátlan, ám lehetőséggel teli állapotát jelképezte.

A magyar mitológiában is a titkos dolgok tudását és bölcsességet jelenti.

Szarka

Az intelligencia, a gyakorlat és az okkult tudás megfelelő használata.

A varjú rokona. Szemtelen, kíváncsi és mindent ellop. Ez azt a tulajdonságot jelzi, hogy mindent fel tud használni, amit talál, ezért a szarka totemként abban segíthet az embernek, hogy képes legyen hasznosítani mindenféle okkult vagy egyéb tapasztalaton túli tudását, amit összeszedett - bármilyen töredékes legyen is az, a szarka intelligensen, jól alkalmazkodik környezetéhez, dögevő, bármilyen talált élelemmel beéri. Ezzel arra tanítja az embert, hogy mindig azt használja fel, ami a keze ügyében van. A szarka fészke erős és tartós, sárból és vesszőből készíti, és többnyire villás faághoz vagy tövises bokorhoz erősíti. A tüskés bokor gyakran a szellemlények és tündérek birodalmába vezető átjárót védi, és a villás ág ugyancsak a különböző világok közötti metszéspontot szimbolizálja. Ezeknek köszönhetően a szarka könnyen és gyorsan nyitottá teheti az embert az új dimenziók létének elfogadására és megismerésére. Mivel fészkük rendetlen és sajátos arra tanítja az embert, hogy ne várjon gyorsan és könnyen megszerezhető tudást illetve, hogy másoktól szokatlan és eltérő módon fog kapcsolatba kerülni a spirituális birodalommal és tapasztalaton túli világgal.

Skót jövendőmondó mondóka ha az ember szarkát lát:

„Egy a bánat, kettő a nevetés,

Három a lagzi és négy a születés.

Ötös a keresztelő és hat a nyomor,

Hét a menny és nyolc a pokol,

Kilenc pedig maga a gonosz.

Valaha úgy tartották, hogy a boszorkányok és varázslók kísérő szelleme.”

(Forrás: Ted Andrew: Az állatok szimbolikája)

A környezetvédelemről

Minden ember harmóniára vágyik; harmóniát teremteni magunkban annyi, mint harmóniában lenni a természettel. A természet tanít minket, szól hozzánk, irányt és utat mutat; csak rajtunk múlik, hogy megértjük-e, amit tolmácsolni próbál számunkra. Az indiánok jól értették és értelmezték a természetet, nem volt idegen számukra. Az állatok szellemeinek segítségül hívása azt jelentette, hogy azonosultak a tulajdonságaival, erősítették magukban azt, hogy mely erőre, energiára van szükségük egy adott élethelyzetben. Talán irigykedve gondolunk azokra, akik ismerték, ismerik a természetet, de abba belegondoltunk-e, hogy mi mit teszünk a környezetünkért? Természetes folyamatként éljük meg, hogy az urbanizáció következtében egyre távolabb kerülünk az állatoktól, erdőktől, mezőktől. Pedig mennyire felemelő érzés egy erdőben sétálva tiszta levegőt lélegezni, hallgatni a patak csobogását, amint hátteréül szolgál a madárénekeknek! Minden, amit teszünk, kihat a Földre, és minden, ami azzal történik, visszahat ránk. Tehát nem az a kérdés, hogy mit ad nekünk a Föld, hanem, hogy mi mit adunk a Földünknek. Mindig nagyon tetszett számomra az a kijelentés, hogy nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön a Földet.

Mit tehetünk? Szeretetet és együttérzést tanúsíthatunk. Vigyázzuk és óvjuk unokáink életterét. Tudatosan cselekszünk, az eddig elért károkat nem gyarapítjuk tovább, hanem igyekezzünk megfordítani ezeket az eseményeket. Ha „muszáj” autóval közlekednünk, legalább próbáljunk meg még több növényt ültetni, amik nagy szerepet játszanak abban, hogy tiszta oxigénhez jussunk. Jelen esetben tudatos cselekedeteken az olyan „apró” dolgokat értem, melyeket a hétköznapi életben tudunk alkalmazni azért, hogy óvjuk a természetet. Milyen tisztító, ápolási és kozmetikai szereket használunk? Végeztek-e állatkísérletet a kifejlesztése során, vagy károsítják-e az ózonlyukat? Például létezik olyan dezodor, amely pumpás ugyan, de nem gázzal működik. Vagy, hogy van olyan izzadásgátló, ami nem eltömíti a pólusokat, hanem hagyja, hogy testünk méregtelenítsen anélkül, hogy kellemetlen illatfelhő kísérje utunkat, és mindezek mellett még a természetre sincs káros hatással. Aztán létezik még elem nélküli elemlámpa, nyelvészeknek jó téma lehet, hisz így nem ez a legtalálóbb elnevezése. Ja, és árulnak ásványvizet visszaváltható palackban! Tudom, hogy macerásabb, de igazából meg még sem. Ha a Földünk kedves és együttérző velünk szemben és figyel rá, hogy megfelelő vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz jussunk, talán megérdemelné, hogy ne műanyaggal tápláljuk cserébe! Muszáj megemlítenem azt is, hogy az üveges sör nem csak környezetbarát, hanem olyan mellékízzel sem rendelkezik, mint a fémdobozos rokona, ami felbontás után bizonyos kémiai reakcióknak köszönhetően egy idő elteltével jelentkezik. Aztán van még szelektív szemétgyűjtés, papírtáska vagy nejlonzacskó, szőrmebunda, gyárak, cigarettacsikkek az utcán, és az a sok kacat, amit életünk során felhalmozunk.