Máglya

Mikortól megfogantál,

ágat gyűjtesz alád.

Mikor megszülettél,

lángra kapott a máglyád.

Ropog a tűz,

szétfröccsen a szikra.

Rakjad tovább!

Így van megírva.

Ne panaszkodj,

ha nagy tüzet raktál.

Eloltani?

Ugyan már!

Túl nagy lett mégis?

Mérd meg a lángot!

És ha vigaszt akarsz,

dobj rá egy hasábot!

Aztán hideg ősz jön,

már senki sincs Veled.

Hiába nőttél, ezt

fel nem érheted.

Mikor alig hallik lélekzet,

úgy látod majd magad,

mint vizes szén közt

az izzó parazsat.

Szútra elemzés: Az önfelülmúló megismerés (1)

Mindnyájan a képzeletvilágunk termékei vagyunk, kik korlátokat teremtünk a cselekedeteinken, beszédünkön és a gondolatainkon keresztül. A korlátok lezárt világot kölcsönöznek számunkra, mely lezártságból egy sajátos tapasztalati világ fejeződik ki: az úgynevezett ego-tudat, mely végső soron nem más, mint a szenvedés sokarcú megnyilvánulása, ami különféle formákon keresztül, érzetekben, képzetben, szándékokban, tapasztalatokban jut érvényre. Az ember ily módon a szenvedést személyesíti meg az élet leforgása alatt. A szenvedést az tartja fenn, hogy helytelen asszociációink vannak mind önmagunkat, mind pedig a világot illetően. Tehát a nézeteinket kell első körben rendezni ahhoz, hogy láthatóvá váljon a szabaduláshoz vezető út; hogy helyesen értsük meg, mire is utal a megszabadulás és a megvilágosodás.
        A szenvedés voltaképpen a tudati blokkokra vezethető vissza. A blokkok akadályozzák a tudat természetének megélését, így a tudatosság nem képes teljes valójában megnyilvánítani nem született, mindent átható képességét, erejét. A szenvedés tehát a blokkok tapasztalása, melyek a zavaros energiák érzetén keresztül - harag, vágy, büszkeség, féltékenység, tompaság, stb. - jut érvényre.
         Az ember három minőségből áll: testből, hangból és tudatból, vagy más néven információból, energiából és leképződésből. A kiindulópont mindig az információ: a tudat; az információ áramlásához energia szükséges, mely nem más, mint a hang; az eredmény pedig a leképződés, mely materiális síkon fejezi ki magát. A tudati blokk gyökere mindig egy negatív információ, mely „eltakarja” a tudat ragyogó tiszta világosságát. Ezzel szemben a pozitív információ feloldja a blokkokat, így a tudat megszabadul a negatív tendenciáktól. Energia szabadul fel az energiapályákban, és lehetőség nyílik a szabadáramlásra a csatornákban, mely fizikai szinten „csodák” megnyilvánulását idézi elő.
        Mivel, mi hétköznapi lények a blokkolt állapotunkat kényszerülünk megélni, ezért nem is fejezhetünk ki mást, mint a korlátainkat. Milyen csatornákon keresztül tesszük ezt? Testen, beszéden és tudaton keresztül. Mert korlátok között gondolkodunk, korlátainknak adunk hangot, korlátok között mozgunk. Hogyan lehet feloldani a blokkokat? Relatív szinten a pozitív információval, véglegesen pedig a megértéssel.
        A ragaszkodás és a szenvedés szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen a korlátainkhoz ragaszkodunk, és a korlátainktól szenvedünk. Feltehetjük a kérdést, mik is tulajdonképpen a korlátok? A korlátok szokások, melyek információkból erednek. A szokások voltaképpen „rituális ciklusok”, tendenciák, melyek tudatfolyamatokat alkotnak, a lények különféle osztályait személyesítve meg. Ezek a szamszára építőkövei, mely az ember karmikus hozadéka is egyben, ami kijelöli pályáját az életben megadva a lehetőséget arra, hogy a legtökéletesebb megértés felé közeledjen. Mert a létezés törvénye - vagy más néven karma törvénye – a tudatbeli ok-okozati tendenciákra vezethető vissza, melyből különféle világok bomlanak ki. Ha az ember ezt a valóságnak megfelelően megérti, akkor a törvény többet nem uralkodik a tudatosságán, hiszen a teljes megértéssel az azonnal felszámoltatik. Eloszlik mindaz, mi a valóság látszatát keltette, világosságok világossága kél fel helyette.
       Mire következtethetünk ebből? Az ember maga hozza létre a törvényt. Nem lévén tudatában ennek, az alávetettség és kiszolgáltatottság kényszerét kénytelen elviselni. Mert az embert kényszerek határozzák meg, ennél fogva szenvedéseknek ad hangot. Az ember ily módon maga lett a törvény, a karma törvénye; ki lehet önmaga szolgája vagy önmaga ura. Megértésének milyenségétől függően lesz az egyik vagy a másik. Kiben van némi tisztánlátás, beláthatja, hogy törvény csak ott lehet, ahol a tudatosság a blokkoknak alávetett, vagyis a blokk a törvény gyökere, mely korlátok és szabályok közé szorítja azt, ami természeténél fogva szabad, teljes, határtalan, ragyogó világosság és tökéletesség.

(1) lsd: Agócs Tamás: Keréknyomok 2007 nyár: A mindentudás gyakorlása: A Nyolcezer-soros Önfelülmúló Megismerés

téllét

léptei nyársán az idő olvadt.

a jégtüzes sárkány

a rémes riadalom keltő

a nyugalomszeme

csak.

lééét

ra

rakonca és édesség

égben látható téma

minek is a bőség.

beszél a hajnal

az ébermámor

szivemben virraszt,

míg végre hazaér

a mindent

illan a hajdan

a rétesálom

mint eseti rikkancs

ízetlen hagymahéj.

a szívet

tél.

metta