Máglya

Mikortól megfogantál,

ágat gyűjtesz alád.

Mikor megszülettél,

lángra kapott a máglyád.

Ropog a tűz,

szétfröccsen a szikra.

Rakjad tovább!

Így van megírva.

Ne panaszkodj,

ha nagy tüzet raktál.

Eloltani?

Ugyan már!

Túl nagy lett mégis?

Mérd meg a lángot!

És ha vigaszt akarsz,

dobj rá egy hasábot!

Aztán hideg ősz jön,

már senki sincs Veled.

Hiába nőttél, ezt

fel nem érheted.

Mikor alig hallik lélekzet,

úgy látod majd magad,

mint vizes szén közt

az izzó parazsat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.