2009.05.07. 16:04
basil versei 2
Közel a Naphoz
Repülni a felhőn túlra
tárt ablakból, csillogó lombokon,
párás tornyokból hangzó harangszón át.
Rozsdás vakolat a smaragd vízbe hull
mohazöld sikátorokban megszületik a piros.
Óarany vágyak zengnek újra.
Nem is hitted, hogy él még a Fény.
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.07. 15:51
milaba írásai 1
Máglya
Mikortól megfogantál,
ágat gyűjtesz alád.
Mikor megszülettél,
lángra kapott a máglyád.
Ropog a tűz,
szétfröccsen a szikra.
Rakjad tovább!
Így van megírva.
Ne panaszkodj,
ha nagy tüzet raktál.
Eloltani?
Ugyan már!
Túl nagy lett mégis?
Mérd meg a lángot!
És ha vigaszt akarsz,
dobj rá egy hasábot!
Aztán hideg ősz jön,
már senki sincs Veled.
Hiába nőttél, ezt
fel nem érheted.
Mikor alig hallik lélekzet,
úgy látod majd magad,
mint vizes szén közt
az izzó parazsat.
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.07. 15:42
metta írásai 2
téllét
léptei nyársán az idő olvadt.
a jégtüzes sárkány
a rémes riadalom keltő
a nyugalomszeme
csak.
lééét
ra
rakonca és édesség
égben látható téma
minek is a bőség.
beszél a hajnal
az ébermámor
szivemben virraszt,
míg végre hazaér
a mindent
illan a hajdan
a rétesálom
mint eseti rikkancs
ízetlen hagymahéj.
a szívet
tél.
metta
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.05. 19:12
Face versei 1
Virág Balázs Face
MEGGYÚJTOM A GYUFÁT
Neked fájhat, aminek én örülök
Temetésed nekem ünnep
Szép ruhába öltözök
Új idők jönnek megint
Fordult az idő
Bárhogy is fáj, te már elmúltál
Mint egy gondolat
Beleolvadtál a semmibe
Szemétre dobtak dolgos kezek
Az én fejemben nincsen már helyed
Tested még vonz, meg kapnám újra
Te az csak a forma vonzalma
Lényeged már nem vonz
Elégettem a képedet
Üresek a fényképek
Kiszivárgott belőlük az, ami kedves volt
Csendben üvölt a Hold is
Csillagtalan éjjeleinek magányában
Nincsen már semmi kellemes emlék
Csupán néhány kifakult ócska fénykép
És meggyújtom a gyufát…
2007-01-02
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.05. 18:53
M versei 1
Mégis
Vörös macska a nadrágzsebben,
Cigi a szájban,
Felsebezted a hajnal peremét,
nézéseddel.
Világít a Király utca,
Kávé íze számban
Rég kóstoltam a magányt,
mostanában.
Éjjel van itt és mindenütt
Nem látom a határt
Elmosódott foltok,
Hullaszagú szobák.
Itt maradtam,
de továbbmegyek ígérem,
csak adjatok nekem egy kicsiny helyet,
szívetekben.
Unom az ivást,
Nem tudok már sírni,
Lekuporodva a világot
vádlón megidézni.
Lelkünkből mérges savak
ömlöttek holt kútba,
S ott ki is forrottak,
Amolyan horog-alakúra.
Harmatos a hajnal,
még ha véres is,
sosem tennél ilyet
most láthatod, hogy mégis.
Utolsó kommentek