Mégis

Vörös macska a nadrágzsebben,
Cigi a szájban,
Felsebezted a hajnal peremét,
nézéseddel.

Világít a Király utca,
Kávé íze számban
Rég kóstoltam a magányt,
mostanában.

Éjjel van itt és mindenütt
Nem látom a határt
Elmosódott foltok,
Hullaszagú szobák.

Itt maradtam,
de továbbmegyek ígérem,
csak adjatok nekem egy kicsiny helyet,
szívetekben.

Unom az ivást,
Nem tudok már sírni,
Lekuporodva a világot
vádlón megidézni.

Lelkünkből mérges savak
ömlöttek holt kútba,
S ott ki is forrottak,
Amolyan horog-alakúra.

Harmatos a hajnal,
még ha véres is,
sosem tennél ilyet
most láthatod, hogy mégis.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.