Csak beszélünk, csak beszélünk,

kripta gondolatok, üres porhüvelyben.

Nincs izzó kábulat, miben, mint vízben az élet,

foganva megkapaszkodunk.

Elejtett izzásainkért szégyenkezünk.

Zavartan gyónjuk bűneinket,

induláskor botlasztjuk lépteinket.

Már dohosodunk játékaink felett,

megvetjük azt, ki így megszeret.

Tűzugrás

Add a kezed. Úgy.

Most ugorjunk.

Tenger helyett az éjbe

verem helyett az égbe

messze csillagok erdejébe.

Puhán messze,

messze Kékbe!

Fénybe: mélybe: ölelésbe!

ha hiszed, ha hiszem

ha adod, ha viszem

megtörténhet.

Át a Tűzön, a füvön,

A lángon, a ködön,

mint két macska

gepárd s puma

alattunk vöröslő parázs

születőben van a Varázs:

izzó láva, kígyómarás,

langyos barlang, tündércsapás!

Add a kezed, szívem tiszta

repüljük át kézen fogva!

Nyitott szíved, nyitott szívem

nem állhatunk tovább itt lenn…!

Nem hiszed? Nem hiszem?

Nem adod, el nem veszem…

Fogd a kezem!

Ugorjunk!

Most!

Az arany alap

Bölcs harcos keresi égi rangját,

Csendben meghallja a Dharma hangját!

A Föld illata nem bódítja el…

Ezért a hamisra igazzal felel.