2009.05.26. 23:17
basil versei 3
Lángok
Csillag lángolt
földön táncolt
zöld fűágy volt
égben vágy-folt
szívünk dobbant
halkan huppant
lélek roppant
testünk robbant
köd lett minden
árny kék ingen
libbent itt lenn
láng-türkizben
édes kékben
kéjes éjben
bűvös álmok
talpig lángok
Szólj hozzá!
Címkék: versek
2009.05.07. 16:07
metta írásai 3
egy lányban két lény tegnap a kávéházban így diskurált:
- Egymásba fonódó hasonlatfolyadékok felszíni olajos üledéke.
Karmahordalék.
Lassú távlatból remegőnek látszó agyi verőerek szívfonat-csatlakozása.
Gondolatszintézis.
A szivárvány az ólomfeketétől az üresfehérig.(kis szelet torta)
Létélményfröccsenet.
- Már megint az élményhasadékodban jártál?
- Teljes utazás volt.
- Megint nélkülem.
- Oda te nem jöhetsz.... még... elégedj meg a madárlátta vásárfiával.
- Karok, agylebenyek, ízlésbeli mélytengerek: együtt pulzáló selymes finom bőrünk.
**(Mézédes fonálból szőtt kétszemélyes gubó.)**
- Adj még a múltad elitjéből pár cseppet.
- Csak a jelenem javát adhatom.
- Add a legszebb perced jövőjét.
- Ne légy naiv.
- Mutass perspektívát.
- Szelídülj bele a boldogság mindennapjaiba.
**Így rendezték vitáikat:
az asztrális-hálózatban.
Mindenki hallhatta, aki épp a frekvencián volt.
Tovább ült a megbánás örömadó csendjében Tüta, s tovább halogatta az első érintést, ő is, mint Meta, s mindketten a másiktól várták a hangsebességgel terjedő kommunikációnyitást.**
(2007. február)
Utolsó kommentek