egy lányban két lény tegnap a kávéházban így diskurált:

- Egymásba fonódó hasonlatfolyadékok felszíni olajos üledéke.

Karmahordalék.

Lassú távlatból remegőnek látszó agyi verőerek szívfonat-csatlakozása.

Gondolatszintézis.

A szivárvány az ólomfeketétől az üresfehérig.(kis szelet torta)

Létélményfröccsenet.

- Már megint az élményhasadékodban jártál?

- Teljes utazás volt.

- Megint nélkülem.

- Oda te nem jöhetsz.... még... elégedj meg a madárlátta vásárfiával.

- Karok, agylebenyek, ízlésbeli mélytengerek: együtt pulzáló selymes finom bőrünk.

**(Mézédes fonálból szőtt kétszemélyes gubó.)**

- Adj még a múltad elitjéből pár cseppet.

- Csak a jelenem javát adhatom.

- Add a legszebb perced jövőjét.

- Ne légy naiv.

- Mutass perspektívát.

- Szelídülj bele a boldogság mindennapjaiba.

**Így rendezték vitáikat:

az asztrális-hálózatban.

Mindenki hallhatta, aki épp a frekvencián volt.

Tovább ült a megbánás örömadó csendjében Tüta, s tovább halogatta az első érintést, ő is, mint Meta, s mindketten a másiktól várták a hangsebességgel terjedő kommunikációnyitást.**

(2007. február)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.