Ernő

Ernőhöz átmentek a szomszédok, aranyos középkorú házaspár, együtt nézték minden héten a lottósorsolást. Már úgy a harmadik üveg bor fele jártak, amikor elkezdődött; csak úgy kalapált a szívük, hatalmas esemény volt ez számukra, pedig soha nem nyertek – ez volt az ő kis szertartásuk, rituálisan lottóztak. Az első szám nyolcas; Maradszkiék rázzák a fejüket, de Ernő csak egyre feszültebben figyel, megmerevedik. A tévé csak mondja a számokat, s a szokványos buta zene most a világ legjobban megkomponált műve: 33; 6; 90; 16.

Ernő kirohan a konyhába, kinyitja a fiókot, kikapja a legnagyobb kést, és lemészárolja Maradszkiékat – ötöse lett, és hát nem kell ennek kitudódnia. Leült, töltött magának egy újabb pohárral; úgy érezte, ez élete legboldogabb napja.

Nem volt nehéz eltussolni a gyilkosságot, a rendőrségi jegyzőkönyv szerint egymást ölték meg, amíg Ernő rózsavizes limonádét csinált, ahogy egyszer tanulta. A rendőr fia meg kapott egy új csengőt a biciklijére.

Egy-két hónap múlva alvási zavarok kezdték gyötörni emberünket; arra gondolt, hátha nem volt jó ötlet megölni a szomszédait – olyasmit érzett, mint mikor gyerekkorában odacsukta a hörcsöge fejét véletlenül két fiók közé. Mindig megmagyarázta magának, hogy ostobaságon rágódik, hisz már gazdag, simán szerez új barátokat, de nem múlt az érzés, sőt, egyre rosszabb lett. Az egyetlen emberhez fordult, akihez fordulhat nagy bajban az ember, az adótanácsadójához. Kapott egy telefonszámot, ami a Koboldé volt; meg is beszéltek egy találkozót reggel kilencre egy régi gyártelepen.

 A Kobold nagyon szívélyes volt vele, körbevitte az épületben; belül minden hófehér volt, szinte vakított a gyár, kivéve az asztalok – azon valami gusztustalan, fekete, nyálkás dolgot darabolt három ember.

– Mi ez valójában? – kérdezte Ernő.

– Gondfeldolgozó. Ha valakinek sok pénze van, miért fájna a szíve bármi miatt!

– És hatékony?

– Viccel, tőlünk lopták az auditálást a szcientológusok!

– Ez meggyőzött!

– Látja, minden gondja és lelkiismeret-furdalása jó helyre kerül, nálunk mindenki kiváló munkaerő. – mutat egy gusztustalan, púpos emberre, és a mellette álló kopasz alkoholistára.

– Ő meg itt egy új fiú, de ígéretes. Menjünk az irodába és felkészítem az eseményre. Itt van ez a szerkezet. – Az a valami, amit Ernő kezébe adott, leginkább a TV reklámokból ismert hasizom erősítőre hasonlított (amivel nem kell felülést csinálni), csak metálezüst színben csillogott.

– Kicsit furcsán érzem most magam.

– Ne aggódjon, sokszorosan tesztelt!

– És többszörösen is elvégezhető, ha véletlenül…

A Kobold nevetésben tört ki.

– Akárhányszor. Most üljön le szépen, tartsa a gépet a szívéhez, sötétben lesz, így könnyebb a rossz dolgokra koncentrálni, aztán lesz egy nagy villanás, és az ön lelkiismerete tiszta.

– Hát kezdjük! – Ernő leül és hagyja, hogy az ígért módon végigfussanak az események.

– Hát ez nagyon jó, nem érzek bűntudatot; úgy érzem, bármit megtehetek – mondta az esemény után.

– Nana… az új rossz tettek megint csak bántani fogják. Ki akarja próbálni?

– Jó lenne!

– Természetes, és ez a cég ajándéka. Öljük meg az új fiút –mondja a legnagyobb természetességgel. – Kvázi! – üvölt le a púposnak. – Hol van az új gyerek?

– Kiment WC-re, és nem jött vissza. Lehet, hogy meglépett. – válaszolt Kvázi.

– Nem baj, akkor… Meg akarja ölni a titkárnőmet? – kérdezi a gondolattól felcsillanó szemekkel. – Pirike!

Belép egy, az átlag számára dekoratív, de valójában igen agyonhasznált nő, akin több volt a plasztika, mint a ruha.

– Igen, főnökúr!

– Üljön az asztalra, Pirike! – Ernőhöz fordul. – Meg akarja erőszakolni előtte?

– Esetleg utána!

– Engem? – kérdezi Pirike.

– Ne akadékoskodjon, tudja, hogy nem szeretem a folyton elégedetlen alkalmazottakat!

– Rendben főnökúr!

Mikor Ernő rendre végzett minden tennivalóval, bambán elkezdett maga elé bámulni.

– Most milyen érzés?

– Kicsit bánt a dolog!

Újra végigcsinálják a ceremóniát, majd a Kobold kikíséri a kapuhoz.

– Legyen állandó vendégünk. Ha sorozatgyilkolni szeretne, bérletet is válthat. Tiszta lelkiismeret, boldog élet. További szép napot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.