Virág Balázs Face

MEGGYÚJTOM A GYUFÁT

Neked fájhat, aminek én örülök

Temetésed nekem ünnep

Szép ruhába öltözök

Új idők jönnek megint

Fordult az idő

Bárhogy is fáj, te már elmúltál

Mint egy gondolat

Beleolvadtál a semmibe

Szemétre dobtak dolgos kezek

Az én fejemben nincsen már helyed

Tested még vonz, meg kapnám újra

Te az csak a forma vonzalma

Lényeged már nem vonz

Elégettem a képedet

Üresek a fényképek

Kiszivárgott belőlük az, ami kedves volt

Csendben üvölt a Hold is

Csillagtalan éjjeleinek magányában

Nincsen már semmi kellemes emlék

Csupán néhány kifakult ócska fénykép

És meggyújtom a gyufát…  

2007-01-02

A pofonok barátok az úton, funkciójuk az ébresztés, így értékük felbecsülhetetlen.

P.Á.

A Józan Ész halálára

(nyugodjék békében)

Ma egy szeretett barátunk halálát siratjuk: a Józan Észét, aki sok éven át
volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési
adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk,
mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell
olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, ki korán kel, és hogy
felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig
igazságos" és "lehet hogy én vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a felnőtt
dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor jó szándékú, de hatástalan
szabályokat kezdtek alkalmazni: jelentések egy hatéves kisfiúról, akit
szexuális zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát;
kamaszokról, akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették
drogot áruló társukat, vagy a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő
elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért támadtak
a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát, amelyben a szülők csődöt
mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy gyereket
naptejjel, ugyanakkor tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy diáklány
teherbe esett, pláne ha abortuszt akart csináltatni .

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat nevetség
tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a bűnözők kezdtek
különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember már nem
védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a tolvaj
beperelheti őt, ha kezet emel rá, és hogyha egy rendőr megöl egy bűnözőt,
még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt, azonnal eljárás indul ellene
aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a

feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a Törvényességé, a
fiuké: az Ésszerűségé.

Túlélik szörnyű mostohatestvérei: Hívják ide az ügyvédemet, Nem én voltam,
Ne szólj bele és A társadalom áldozata vagyok.. .

Nem voltak sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.

Mégis

Vörös macska a nadrágzsebben,
Cigi a szájban,
Felsebezted a hajnal peremét,
nézéseddel.

Világít a Király utca,
Kávé íze számban
Rég kóstoltam a magányt,
mostanában.

Éjjel van itt és mindenütt
Nem látom a határt
Elmosódott foltok,
Hullaszagú szobák.

Itt maradtam,
de továbbmegyek ígérem,
csak adjatok nekem egy kicsiny helyet,
szívetekben.

Unom az ivást,
Nem tudok már sírni,
Lekuporodva a világot
vádlón megidézni.

Lelkünkből mérges savak
ömlöttek holt kútba,
S ott ki is forrottak,
Amolyan horog-alakúra.

Harmatos a hajnal,
még ha véres is,
sosem tennél ilyet
most láthatod, hogy mégis.

Csak beszélünk, csak beszélünk,

kripta gondolatok, üres porhüvelyben.

Nincs izzó kábulat, miben, mint vízben az élet,

foganva megkapaszkodunk.

Elejtett izzásainkért szégyenkezünk.

Zavartan gyónjuk bűneinket,

induláskor botlasztjuk lépteinket.

Már dohosodunk játékaink felett,

megvetjük azt, ki így megszeret.