tina szerkesztő 2010.07.15. 18:29

Isten teremté

 

Isten teremté

 

Valamikor időszámításunk előtt, amikor még idő sem volt…

– Sataniel! Gyere ide, kérlek, egy pillanatra.

– Már itt is vagyok. Mit talált ki megint, kedves Isten?

– Honnan tudtad, hogy kitaláltam valamit?

– Tudod, olvasok a gondolatokban.

– Oh, igen, igen. Mindenható vagyok, de ezt a feledést nem tudom elfelejteni. Hol is tartottam?

– Valamit mondani akartál.

– Ja, igen. Kitaláltam egy világot, ahol mindenki boldog. Békében és szeretetben élnek a lények. Már nevet is adtam neki: „A PARADICSOM.”

– De hülye név!

– Hogy mi?

– Hát, csak a név. Miért pont „A PARADICSOM?” Miért nem zöldborsó, vagy erős paprika?

– Hagyjuk az élcelődést, Sataniel. Ez lesz a neve, és punktum.

– Ahogy akarod. Tőlem akár „ÁNUSZ”-nak is hívhatod. És mondd, mégis hogyan akarod megcsinálni?

– Igazából ehhez csak hét mozdulatra van szükségem.

– Akkor meg minek kellek ehhez?

– Valami nincs rendben. Nem tudom, mi az, de valami nem stimmel.

– Nem kéne akkor kicsit többet tudnom a te világodról?

– Nem. Pont eleget tudsz. És egyébként is, még én sem gondoltam tovább.

– Olyan idealista vagy te.

– Miért mondod ezt?

– Azt hiszem, tudom, hol van a hiba.

– Na és hol? Osztd meg velem, kérlek.

– Kitaláltál egy világot, amiben csak boldogság van, szeretet és béke. De ha csak ezek vannak, honnan tudnák a benne élő lények, hogy mi is az valójában… ha folyamatosan abban élnek? Csak akkor tudhatja valaki, mi a boldogság, ha tudja, mi a bánat. Csak akkor szerethet valaki, ha tudja, mi a gyűlölet. És csak akkor békülhet meg az egyén, ha haragos volt valaha.

– Igazad van. Minden pozitív tulajdonságnak kell keresni egy negatívat. Ez a te feladatod lesz.

– Hogy az enyém! Nem, nem, nem, nem és nem. Nem vállalom!

– Ide figyelj, Sataniel. Ez egy munkahely. Mi világokat találunk ki, teremtünk, és te nekem dolgozol. És ha nem teljesítesz, kirúglak, mint ahogy megtettem azt a múlt alkalommal Buddhiel-lel is. Az az idióta kitalálta, hogy a világ összes lényét meg kell szabadítani. Hah! Az egyenlő lenne a mennyország katasztrofális csődjével. Teljes összeomlás lenne. Szóval… hajlandó vagy-e vállalni a feladatot?

– Jól van, jól van, segítek. De ez nem lesz ám elég.

– Hogy mi? Mi nem lesz elég?

– Hát az érzések. Az nem lesz elég. Szükség lesz még tudatra és tudatfolyamatokra is, hogy felfogják mindezt.

– Minden lénynek nem adhatok tudatot.

– Nem is kell mindnek. Elég, ha az uralkodó faj kap.

– Jó-jó. Szabad kezet adok ebben.

– Mikor kezdődik a munka?

– Mihelyst megalkottam az embert. De Sataniel! Ha megint eltúlzod, úgy kiváglak, hogy lábad sem éri a mennyet.

(Írásom célja nem Isten infantilis hülyének való bemutatása…)


 

A bejegyzés trackback címe:

https://buddhapestujsag.blog.hu/api/trackback/id/tr852154055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.