300

 

Zack Snyder amerikai rendező csaknem kétórás filmje az ókori görög-perzsa háború egyik legnevezetesebb eseményét, a thermopülai csatát eleveníti meg, ahol Leonidász spártai király és alig háromszáz embere egymaguk néztek farkasszemet Xerxész több tízezer fős perzsa seregével. Bár a „történelemhűség” ennyiben javarészt ki is merül – ami valójában már csak azért sem róható fel, mert hőstettük és haláluk kivételével más emlék nemigen maradt ránk –, a film mégis mindvégig hű marad a történet eszmeiségéhez, s minden elemében egy ógörög eposz hangulatvilágát és heroizmusát idézi. Leonidászék tudatosan, a torzsalkodó görög politikusok ellenkezése és a rossz „isteni” ómenek jelenléte ellenére vonulnak a csatába, hogy megtegyék azt, „amit meg kell tenni” a hazáért és a Harcos becsületéért, hogy – amint az a filmben elhangzik – „pajzsukkal, vagy pajzsukon” térjenek vissza. S bár mindvégig tudjuk, mi lesz a sorsuk, az eseményekben és fordulatokban gazdag csata, valamint a görög hátországban folyó intrikák szemlélése során ez mintegy mellékessé válik; a harctéren a hősiesség, a személyes dráma és a megalkuvást nem tűrő kötelességtudat olyan erővel kerül bemutatásra, amelyet nagyon kevés más filmben láthatunk ennyire tisztán.

A film Frank Miller (Sin City) képregénye alapján készült, s ez mind a film látványvilágában, mind meglehetősen karakteres, de ebben a közegben mégis mindvégig hihető szereplőiben érezhető. A készítők szándékosan választottak kevésbé ismert színészeket (Gerard Butler, Dominic West, David Wenham) abból a célból, hogy elkerüljék a „hollywoodi heroizmus” hibáját – hogy a néző ne csak néhány hős, hanem az összes megjelenített karakter tetteit fontosnak érezze. Másfelől, bár a film szinte kizárólag műteremben, „blue box” technikával készült, és rekord számú digitális trükköt vonultat fel, két valami nincs „retusálva”: a spártai harcosok és mozdulataik.

Szó se róla, „erőszakban” és vérben (no meg pazar harci jelenetekben) nincs hiány a vásznon, de ez ebben az esetben túllép a „személyes erőszak” esetén, és aki rá tud hangolódni arra a szellemiségre, amit a film szereplői képviselnek, az átélheti a tulajdonképpeni szent háború jelentését. Az ölés itt nem öncélú, és nem társulnak hozzá érzések; Leonidászék azt képviselik, amit a középkori Japánban a szamurájok, vagy Indiában a ksatriyák. Ennek szellemében a film nem ábrázol kimondott kegyetlenkedést, és a morálisan elbukott szereplők sem feltétlenül az ellenséges perzsák, hanem sokszor a szavak mögé bújó politikusok között keresendők.

Bemutatása után a 300-at több helyről érték olyan kritikák, hogy valójában az Amerikai Egyesült Államok fensőbbségét és győzelmét propagálja bizonyos arab országok fölött. Én úgy vélem, hogy aki a film végén elhangzó „Egy szabad világért!” kiáltást így értelmezi, az nem is nézte a filmet – a görögök hittek az Aranykorban, és abban, hogy aki helyesen cselekszik, egyszer meglátja a „boldog földeket.”

 

 

tina szerkesztő 2010.07.15. 18:29

Isten teremté

 

Isten teremté

 

Valamikor időszámításunk előtt, amikor még idő sem volt…

– Sataniel! Gyere ide, kérlek, egy pillanatra.

– Már itt is vagyok. Mit talált ki megint, kedves Isten?

– Honnan tudtad, hogy kitaláltam valamit?

– Tudod, olvasok a gondolatokban.

– Oh, igen, igen. Mindenható vagyok, de ezt a feledést nem tudom elfelejteni. Hol is tartottam?

– Valamit mondani akartál.

– Ja, igen. Kitaláltam egy világot, ahol mindenki boldog. Békében és szeretetben élnek a lények. Már nevet is adtam neki: „A PARADICSOM.”

– De hülye név!

– Hogy mi?

– Hát, csak a név. Miért pont „A PARADICSOM?” Miért nem zöldborsó, vagy erős paprika?

– Hagyjuk az élcelődést, Sataniel. Ez lesz a neve, és punktum.

– Ahogy akarod. Tőlem akár „ÁNUSZ”-nak is hívhatod. És mondd, mégis hogyan akarod megcsinálni?

– Igazából ehhez csak hét mozdulatra van szükségem.

– Akkor meg minek kellek ehhez?

– Valami nincs rendben. Nem tudom, mi az, de valami nem stimmel.

– Nem kéne akkor kicsit többet tudnom a te világodról?

– Nem. Pont eleget tudsz. És egyébként is, még én sem gondoltam tovább.

– Olyan idealista vagy te.

– Miért mondod ezt?

– Azt hiszem, tudom, hol van a hiba.

– Na és hol? Osztd meg velem, kérlek.

– Kitaláltál egy világot, amiben csak boldogság van, szeretet és béke. De ha csak ezek vannak, honnan tudnák a benne élő lények, hogy mi is az valójában… ha folyamatosan abban élnek? Csak akkor tudhatja valaki, mi a boldogság, ha tudja, mi a bánat. Csak akkor szerethet valaki, ha tudja, mi a gyűlölet. És csak akkor békülhet meg az egyén, ha haragos volt valaha.

– Igazad van. Minden pozitív tulajdonságnak kell keresni egy negatívat. Ez a te feladatod lesz.

– Hogy az enyém! Nem, nem, nem, nem és nem. Nem vállalom!

– Ide figyelj, Sataniel. Ez egy munkahely. Mi világokat találunk ki, teremtünk, és te nekem dolgozol. És ha nem teljesítesz, kirúglak, mint ahogy megtettem azt a múlt alkalommal Buddhiel-lel is. Az az idióta kitalálta, hogy a világ összes lényét meg kell szabadítani. Hah! Az egyenlő lenne a mennyország katasztrofális csődjével. Teljes összeomlás lenne. Szóval… hajlandó vagy-e vállalni a feladatot?

– Jól van, jól van, segítek. De ez nem lesz ám elég.

– Hogy mi? Mi nem lesz elég?

– Hát az érzések. Az nem lesz elég. Szükség lesz még tudatra és tudatfolyamatokra is, hogy felfogják mindezt.

– Minden lénynek nem adhatok tudatot.

– Nem is kell mindnek. Elég, ha az uralkodó faj kap.

– Jó-jó. Szabad kezet adok ebben.

– Mikor kezdődik a munka?

– Mihelyst megalkottam az embert. De Sataniel! Ha megint eltúlzod, úgy kiváglak, hogy lábad sem éri a mennyet.

(Írásom célja nem Isten infantilis hülyének való bemutatása…)


 

tina szerkesztő 2010.07.15. 18:26

Ernő

 

Ernő

 

Ernőhöz átmentek a szomszédok, aranyos középkorú házaspár, együtt nézték minden héten a lottósorsolást. Már úgy a harmadik üveg bor fele jártak, amikor elkezdődött; csak úgy kalapált a szívük, hatalmas esemény volt ez számukra, pedig soha nem nyertek – ez volt az ő kis szertartásuk, rituálisan lottóztak. Az első szám nyolcas; Maradszkiék rázzák a fejüket, de Ernő csak egyre feszültebben figyel, megmerevedik. A tévé csak mondja a számokat, s a szokványos buta zene most a világ legjobban megkomponált műve: 33; 6; 90; 16.

Ernő kirohan a konyhába, kinyitja a fiókot, kikapja a legnagyobb kést, és lemészárolja Maradszkiékat – ötöse lett, és hát nem kell ennek kitudódnia. Leült, töltött magának egy újabb pohárral; úgy érezte, ez élete legboldogabb napja.

Nem volt nehéz eltussolni a gyilkosságot, a rendőrségi jegyzőkönyv szerint egymást ölték meg, amíg Ernő rózsavizes limonádét csinált, ahogy egyszer tanulta. A rendőr fia meg kapott egy új csengőt a biciklijére.

Egy-két hónap múlva alvási zavarok kezdték gyötörni emberünket; arra gondolt, hátha nem volt jó ötlet megölni a szomszédait – olyasmit érzett, mint mikor gyerekkorában odacsukta a hörcsöge fejét véletlenül két fiók közé. Mindig megmagyarázta magának, hogy ostobaságon rágódik, hisz már gazdag, simán szerez új barátokat, de nem múlt az érzés, sőt, egyre rosszabb lett. Az egyetlen emberhez fordult, akihez fordulhat nagy bajban az ember, az adótanácsadójához. Kapott egy telefonszámot, ami a Koboldé volt; meg is beszéltek egy találkozót reggel kilencre egy régi gyártelepen.

 A Kobold nagyon szívélyes volt vele, körbevitte az épületben; belül minden hófehér volt, szinte vakított a gyár, kivéve az asztalok – azon valami gusztustalan, fekete, nyálkás dolgot darabolt három ember.

– Mi ez valójában? – kérdezte Ernő.

– Gondfeldolgozó. Ha valakinek sok pénze van, miért fájna a szíve bármi miatt!

– És hatékony?

– Viccel, tőlünk lopták az auditálást a szcientológusok!

– Ez meggyőzött!

– Látja, minden gondja és lelkiismeret-furdalása jó helyre kerül, nálunk mindenki kiváló munkaerő. – mutat egy gusztustalan, púpos emberre, és a mellette álló kopasz alkoholistára.

– Ő meg itt egy új fiú, de ígéretes. Menjünk az irodába és felkészítem az eseményre. Itt van ez a szerkezet. – Az a valami, amit Ernő kezébe adott, leginkább a TV reklámokból ismert hasizom erősítőre hasonlított (amivel nem kell felülést csinálni), csak metálezüst színben csillogott.

– Kicsit furcsán érzem most magam.

– Ne aggódjon, sokszorosan tesztelt!

– És többszörösen is elvégezhető, ha véletlenül…

A Kobold nevetésben tört ki.

– Akárhányszor. Most üljön le szépen, tartsa a gépet a szívéhez, sötétben lesz, így könnyebb a rossz dolgokra koncentrálni, aztán lesz egy nagy villanás, és az ön lelkiismerete tiszta.

– Hát kezdjük! – Ernő leül és hagyja, hogy az ígért módon végigfussanak az események.

– Hát ez nagyon jó, nem érzek bűntudatot; úgy érzem, bármit megtehetek – mondta az esemény után.

– Nana… az új rossz tettek megint csak bántani fogják. Ki akarja próbálni?

– Jó lenne!

– Természetes, és ez a cég ajándéka. Öljük meg az új fiút –mondja a legnagyobb természetességgel. – Kvázi! – üvölt le a púposnak. – Hol van az új gyerek?

– Kiment WC-re, és nem jött vissza. Lehet, hogy meglépett. – válaszolt Kvázi.

– Nem baj, akkor… Meg akarja ölni a titkárnőmet? – kérdezi a gondolattól felcsillanó szemekkel. – Pirike!

Belép egy, az átlag számára dekoratív, de valójában igen agyonhasznált nő, akin több volt a plasztika, mint a ruha.

– Igen, főnökúr!

– Üljön az asztalra, Pirike! – Ernőhöz fordul. – Meg akarja erőszakolni előtte?

– Esetleg utána!

– Engem? – kérdezi Pirike.

– Ne akadékoskodjon, tudja, hogy nem szeretem a folyton elégedetlen alkalmazottakat!

– Rendben főnökúr!

Mikor Ernő rendre végzett minden tennivalóval, bambán elkezdett maga elé bámulni.

– Most milyen érzés?

– Kicsit bánt a dolog!

Újra végigcsinálják a ceremóniát, majd a Kobold kikíséri a kapuhoz.

– Legyen állandó vendégünk. Ha sorozatgyilkolni szeretne, bérletet is válthat. Tiszta lelkiismeret, boldog élet. További szép napot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tina szerkesztő 2010.07.15. 17:06

Csakrák

Csakráink

Egy induló sorozat első és egyben bemutatkozó darabját tartjátok most kezetekben, mely azért született Nekünk, hogy egy olyan titokzatos csodáról meséljen Nekünk, mint az emberi test.

Jó, ha tudunk olyan eseményekről, amelyek Bennünk születnek; hiszen testünk folyamatos kommunikációban áll mindennel, a körülötte lévő környezettel és velünk. Tájékoztat Bennünket mindenről, ami „ott belül” történik. Csak ismernünk kell a nyelvét. Ha ismerjük a nyelvet, ismerjük a működését és miértjeit, akkor máris közelebb juthatunk Magunkhoz.

Ha pedig még változtatni is tudunk berögzült „apróságainkon”, akkor máris azon az úton vagyunk, ami közelebb visz minket az önismeret és fejlődés felé.

A rovat címében is szerepel ez a mostanában oly’ sokat használt energia kifejezés. Jelentését megragadni elég nehéz, hiszen olyan fogalomról beszélünk, ami elektromágneses, kémiai, mechanikai, bio, kozmikus és spirituális területen is használatos. Olyan hullámok, rezgések melyek körülvesznek minket, és amelyek minket is táplálnak. A görög „ergon”, munka szóból ered, azaz sarkított megfogalmazása a „munkában levés” lehetne.

Számos vallás Istent egy mindenek feletti, abszolút Energiaként, Erőként képzeli el, amely folyamatosan jelen van.

Az emberi test energiát termel és ad le. Környezetéből „táplálkozik”. Ha egy jót sétálhatunk a zöld erdőben, feltöltődhetünk, viszont ha az irodában dolgozunk, elfáradunk, energiakészletünk kimerül. Így van ez a kommunikációban is; az emberi kapcsolatokban: valaki csak leszívja éltető energiánkat, valaki, pedig jó kedvre derít, feltölt minket.

Már az ősidőkben felismertek egy rendszert, amely behálózza egész testünket. Olyan központok ezek, melyek az energia-áramlásért felelősek testünkben.

Ezt a csakra- rendszert szeretném bemutatni Nektek, a teljesség igénye nélkül, hiszen akár könyvet is lehetne írni erről a témáról, de azért megpróbálom összeszedni azt, amit tényleg érdemes ismerni.

A csakra szó szanszkrit eredetű; jelentése: kerék, korong. A hindu hagyomány hét nagy csakrát tart számon, amely a törzs és a fej meghatározott pontjain található a test tengelyvonalán. Az elnevezés a tisztánlátóktól ered, akik felismerik ezeket a testen található energia-örvényeket. Az energia leadása vagy felvétele szerint forognak, az óramutató járásával megegyezően.

A keleti gyógyászatban az aurát és csakrákat az egészséget meghatározó energiaáramlások közvetítőinek tekintik. Az emberi testet körülölelő fény vagy energiaburok képével majdnem minden őshagyományban találkozhatunk. Számos kifejezés használatos: asztráltest, fénytest vagy a kereszténységből ismert a fej ill. a test körül látható fehér fény, a mandorla.

A csakra a fizikai test megfelelő testrészének idegeivel áll közvetlen kapcsolatban. Az idegrendszeren keresztül látja el energiával, és információval a végtagokat, szerveket, sejteket. Az ősi indiaiak mind a hét csakrát lótusz képében ábrázolták, különböző számú szirommal és más-más színben. Mindegyik más-más frekvencián rezeg ezért az ábrázolási különbség, és ez az oka annak is, hogy a normál emberi szem és agy számára felfoghatatlan, értelmezhetetlen a rezgésük – tehát nem láthatóak.

Ha ennek a rendszernek a tagjai megfelelő módon és „sebességgel” működnek, egyszóval harmóniában, akkor vagyunk egészségesek. A köztük lévő egyensúly a jól működés alapja, az egészséges ember mozgatórugója. Ha egy csakra túl gyorsan vagy túl lassan működik a többihez képest, ott energia-blokkok jöhetnek létre. Ezek a blokkok először mentális szinten, majd fizikai szinten is testet öltenek, így engedve a betegségek kialakulását testünkben. Mint egy folyó, ha megakad a torlaszokban, elkerülhetetlen torzulást eredményezhet alakjában.

Ha viszont teljes a harmónia, testünk vibrációja magasabb szintet érhet el, így lelkünk a földi testünkben fejlődhet, így elérve egy magasabb szellemi szintet. 

Első körben bemutatom Nektek a hét csakrát, megnevezéséit, kulcsfogalmait, melyek segíthetnek Minket a megértésükben.

Az elkövetkező számokban bővebben írok majd ezekről az energia központokról, így ismertetve Veletek ezt a rendszert, aminek ha ismereteit beépítjük a hétköznapokba, jobban és jóban lehetünk környezetünkkel és magunkkal is.

Ha pedig valóban minden cselekedetem, és megnyilvánulásom energia, és én is azzal táplálkozom, akkor rájöhetünk, hogy a körülöttünk lévő gyönyörű Mindenséget óvnunk és ápolnunk kell minél figyelmesebben!

A hét csakra lentről felfele: 

KULCSSZAVAK

SZANSZKRIT

CSAKRA

  • Túlélés
  • Ösztön
  • Föld
  • Fejlődés
  • Természet
  1. MULADHARA

GYÖKÉR

  • Bizalmasság
  • Nemi kapcsolat
  • Kapcsolatok
  • Megosztás
  • Tudattalan
  1. SVADISTHANA

KERESZTCSONTI VAGY

NEMI

  • Önállóság
  • Szabad akarat
  • Tervek
  • Végzet
  • Akaraterő
  • Prána
  1. MANIPURA

NAPFONATI CSAKRA

  • Együttérzés
  • Feltétel nélküli szeretet
  • Végtelenség
  1. ANAHATA

SZÍV

  • Kreativitás
  • Kommunikáció
  • Önkifejezés
  • Hangok
  • Vibráció

 

  1. VISSUDHI

TOROK

 

  • Intuíció
  • Körültekintés
  • Látomás
  • Felsőbbrendűség

 
 

  1. AJNA

HARMADIKSZEM

  • Felvilágosultság
  • Beteljesülés
  • Összeszedettség
  • Misztika
  1. SAHASRARA

KORONA