2010.07.15. 18:44
Zen tanmesék
Zen tanmesék
Dobd ki!
Josú hatvan esztendős korában kezdte tanulmányozni a Zent, és már nyolcvan éves volt, amikor megértette. Attól kezdve tanította is, egészen százhúsz éves koráig. Az egyik tanítványa egyszer ezzel a kérdéssel állt elé:
– Mit tegyek, ha semmi sincs az elmémben?
– Dobd ki onnan – felelte Josú.
– De hogyan dobjak ki bármit, ha egyszer semmi sincs ott?
– Ha nem szabadulsz meg tőle – mondta erre Josú –, akkor cipeld magaddal.
Valódi én
Egy kétségbeesett ember lépett a zen-mesterhez:
– Mester, kétségbe vagyok esve! Nem tudom, ki vagyok. Kérlek, mutasd meg nekem valódi énemet!
A mester egyetlen szó nélkül félrefordította fejét. Az ember könyörögni kezdett, ám a mester még ekkor sem válaszolt. Az ember végül csalódottan megfordult, és elindult kifelé. A mester ekkor a nevén szólította.
– Igen? – fordult hátra az ember.
– És még azt mondod, nem tudod, ki vagy? – mordult rá a mester.
Kőelme
Hogen magányosan élt egy kis szentélyben. Egyik nap négy vándorló szerzetes érkezett hozzá. A vándorlók megkérték Hogent, engedje meg nekik, hogy tüzet gyújtsanak az udvarán.
Miközben megrakták a tüzet, Hogen csatlakozott hozzájuk, s így szólt:
– Van egy nagy kő. Mit gondoltok, az elméteken kívül, vagy azon belül létezik?
Az egyik szerzetes így felelt:
– A buddhizmus tanításai szerint mindent az elme hoz létre, ezért az a válaszom, hogy az a bizonyos kő az elmében létezik.
Hogen szánakozva elmosolyodott.
– Akkor nagyon nehéz lehet a fejed!
Kérdés és felelet
A hadúr megkérdezte a zen-mestertől:
– Tudsz válaszolni egy kérdésemre?
– Tedd fel! – mondta a mester.
– Már feltettem.
– Én pedig már válaszoltam.
– Mit válaszoltál?
– Mit kérdeztél?
– Semmit sem kérdeztem.
– Én pedig semmit sem válaszoltam.
Kérdés – felelet
– Ostobák ezek a Zen történetek! – kiáltott fel egy ember. – Egy szót sem értek belőlük.
– Tökéletesen igazad van – felelte a mester. – Ahol nincs víz, ott nem kell félni a hullámoktól.
(A fenti tanmesék forrása: Gyémánt és lótusz – Zen tanmesék és versek, Trajan Könyvesműhely, 2004.)
Végezetül álljon itt egy nehezebben érthető, kevésbé „populáris” tanmese:
Egyszer egy ember, megelégelve a világ gondjait és elhatározva a felébredést, elindult, hogy felkeressen egy nagy mestert, és megkérje, tanítsa őt. Hosszú és fáradtságos vándorút után végül meg is pillantotta a mester kunyhóját, amelyhez egy hosszú, egyenes út vezetett, keresztül a réten. Miközben az ember végigment rajta, észrevette, hogy az út mentén két férfi verekszik egymással, szitkozódva ütik-verik egymást, és nem tudta mire vélni a dolgot. Amikor végre találkozott a mesterrel, feltette neki a kérdést:
– Mester, mondd, miért veri egymást az a két ember?
A mester szárazon felelt:
– Érted.
Szólj hozzá!
Címkék: uma gondolat ébresztők 3.szám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek