Grammorphosis

Azért. Nem mintha tudnám, milyen is a változás, melyen keresztülmegyek, hiszen nem szokott rámtörni a Derégláttammagamatszembejönniazutcán!-érzés, és talán emiatt magyarázkodnom sem kellene, de van, amit észrevettem.

Például. Már nem hat meg, ha önnön tökéletességüktől elvakult igétlen alanyok próbálnak lehúzó minőségjelzőket találni a módhatározóimra, esetleg olyan tárgyakat aggatnak rám, melyeket még meg is tűzdelnek idő-, hely- és számhatározókkal, főnévi igenevekkel, s nagy büszkén, a minél többszörösen összetett mondat tudatával kezdik következő mellékmondatukat.

Vagy. Hiába várom, hogy tárgyra, jelzőre, alanyra kérdező kiegészítendő kérdést intézzenek hozzám. Ígyhát: nem érdekel engem sem az ő tárgyuk, sem az ő jelzőjük, sem az ő alanyuk. Előbb vagy utóbb úgyis előjönnek a magas hangfekvésben előadott idő-, hely-, állapot, eredmény-, mód-, fok-, mérték- és okhatározóra kérdező mondataik, melyeket eloltok egy-egy határozatlan vagy általános névmással.

És. Gyakran megesik, hogy eldöntendő kérdésükre adott módosítószavaim nem elég kielégítőek, s ekkor határozottan kiegészítendő mondatokkal ostromolnak, s nálam már megszámlálhatatlan számú minőségjelző gyűlik össze,  mivel csak gondolkodniuk kellene egy keveset pár múlt időben közölt szón.

Valamint. Újabban a személyes névmást igen nagy mennyiségben használó köznevek birtokosainál csak az borzaszt el jobban - középfokon-, hogy vannak olyan nőnemű alanyok, melyek egyesszámukról megfeledkezve kölcsönös névmások szuperlatívumaiban élnek. Felsőfokon? Az indulatszavak használói.

Csak. Csak az állító, óhajtó vagy határozatlanságot kifejező módosítószókról ne beszéljünk. Mert ezek kettős tagadással, körülírással, de leginkább szépítéssel állítanak láthatatlan csapdát, körbebugyolálva a sivár valóságot.

Mégis. Szükségünk van ezekre a jól leplezett eufémizmusokra, különben elsüllyednénk a nagy mennyiségben szétáradó ható igék, metaforák, hasonlítások és felszólítások áradatában.

Végül. Az egyetlen gond az igétlen alanyokkal, hogy eredet-, eszköz- néha társhatározó státuszban léteznek körülöttem, és mindig egyenes talajon állnak. Igaz, ez néha szaggatott, vagy repedezett, de ha esélyük adódik rá, felgyűröm alattuk a lapot, hogy +határozóvá válhassanak. Esetleg állandó határozóvá...

méhviasz

Tűzugrás

Add a kezed. Úgy.

Most ugorjunk.

Tenger helyett az éjbe

verem helyett az égbe

messze csillagok erdejébe.

Puhán messze,

messze Kékbe!

Fénybe: mélybe: ölelésbe!

ha hiszed, ha hiszem

ha adod, ha viszem

megtörténhet.

Át a Tűzön, a füvön,

A lángon, a ködön,

mint két macska

gepárd s puma

alattunk vöröslő parázs

születőben van a Varázs:

izzó láva, kígyómarás,

langyos barlang, tündércsapás!

Add a kezed, szívem tiszta

repüljük át kézen fogva!

Nyitott szíved, nyitott szívem

nem állhatunk tovább itt lenn…!

Nem hiszed? Nem hiszem?

Nem adod, el nem veszem…

Fogd a kezem!

Ugorjunk!

Most!

Az arany alap

Bölcs harcos keresi égi rangját,

Csendben meghallja a Dharma hangját!

A Föld illata nem bódítja el…

Ezért a hamisra igazzal felel.

Kedves Olvasóink, Diákok és Tanárok, Íróink és Művészeink!

Várjuk írásaitokat, képeiteket ide és a honlapra. Ezenfelül folyamatosan feltöltjük az eddig megjelent műveiteket ide is (a számokat letölthetitek a honlapról).

Kommenteket is szívesen veszünk, akár a művekkel, akár az újsággal kapcsolatban. A kommenteket mi, a szerkesztők moderálni fogjuk: amennyiben olyan jellegű a komment, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy felkerüljön-e a blogra, a szerzőket fogjuk megkérdezni és az ő beleegyezésükkel aktiváljuk azt.

Ez a blog állandó fejlesztés alatt áll (várhatóan nyáron nyeri el végső formáját).