2009.05.07. 16:07
metta írásai 3
egy lányban két lény tegnap a kávéházban így diskurált:
- Egymásba fonódó hasonlatfolyadékok felszíni olajos üledéke.
Karmahordalék.
Lassú távlatból remegőnek látszó agyi verőerek szívfonat-csatlakozása.
Gondolatszintézis.
A szivárvány az ólomfeketétől az üresfehérig.(kis szelet torta)
Létélményfröccsenet.
- Már megint az élményhasadékodban jártál?
- Teljes utazás volt.
- Megint nélkülem.
- Oda te nem jöhetsz.... még... elégedj meg a madárlátta vásárfiával.
- Karok, agylebenyek, ízlésbeli mélytengerek: együtt pulzáló selymes finom bőrünk.
**(Mézédes fonálból szőtt kétszemélyes gubó.)**
- Adj még a múltad elitjéből pár cseppet.
- Csak a jelenem javát adhatom.
- Add a legszebb perced jövőjét.
- Ne légy naiv.
- Mutass perspektívát.
- Szelídülj bele a boldogság mindennapjaiba.
**Így rendezték vitáikat:
az asztrális-hálózatban.
Mindenki hallhatta, aki épp a frekvencián volt.
Tovább ült a megbánás örömadó csendjében Tüta, s tovább halogatta az első érintést, ő is, mint Meta, s mindketten a másiktól várták a hangsebességgel terjedő kommunikációnyitást.**
(2007. február)
1 komment
Címkék: percbuddhák
2009.05.07. 16:05
HEGY írásai 2
Tanulj alázattal!
Kard helyett, tollat ragadok újra,
Magamban próbálom lejátszani újra,
Hogy hol, rontottam el megint,
Az élet feladatot rótt ki rám meg-int
Ha nem figyelek, meg-int újra ezért, fogadom,
Az életnek alázattal újra, mit ki rótt, elfogadom.
Utolsó kommentek